Balázsy Ágnes-díj

A Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület a kiemelkedő szakmai életút elismeréseként adja évente a Balázsy Ágnes-díjat, a jelentős eredményt felmutató restaurátor szakemberek számára. A díj annak a restaurátornak adható, akik irányító, elméleti és gyakorlati munkájával jelentős mértékben hozzájárult a magyar műkincsállomány megmentéséhez, a múzeumokban őrzött tudás széleskörű társadalmi népszerűsítéséhez. Társaságunk a múzeumi szakemberek vagy közösségek javaslatára, az erre a célra létrehozott kuratórium döntése alapján határoz a díj odaítéléséről. Több jelölt esetén a Pulszky Társasági tagságot előnyként értékeljük. A díj átadására a Nemzeti Múzeumban megrendezésre kerülő Nemzetközi Restaurátor Konferencián kerül sor.

Tímárné Dr. Balázsy Ágnes (1948-2001) életének java részét a műtárgyvédelem szolgálatának szentelte. Színes egyéniségét és szerteágazó munkásságát szinte lehetetlen száraz adatokkal érzékeltetni, rá emlékezve mégis tekintsük át a sors által rövidre szabott életútját.
1966-ban kezdett dolgozni a Központi Muzeológiai Technológiai Csoportnál, majd ennek jogutódjainál, a Múzeumi Restaurátor és Módszertani Központban, a Központi Múzeumi Igazgatóságon, végül a Magyar Nemzeti Múzeum Műtárgyvédelmi és Restaurátor Főosztályán. Kezdetben mint fém-, kerámia- és üveg-restaurátor tevékenykedett. 1975-ben szerzett vegyészmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán, 1985-ben ugyanitt a doktori fokozatot, majd 1997-ben a Ph.D.-t is elnyerte. Értekezéseinek témája a múzeumi textiliák színezékvizsgálata volt.

A magyar restaurátorképzésben 1974 óta vett részt. 1991 óta a Magyar Képzőművészeti Egyetem és a Magyar Nemzeti Múzeum együttműködésében folyó tárgyrestaurátor-képzés vezetője volt. Fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy a magyar restaurátorképzés és restaurálás színvonalát minél magasabb szintre emelje. Az Ő tevékenységének is köszönhető, hogy mára ez a szakma nem csak kézműves munkát jelent, hanem komoly tudományos háttérrel is rendelkezik. Több, mint tíz éven keresztül ellátta a műtárgyvédelmi szakfelügyeletet, sokat segítve ezzel restaurátor kollégáinak.

Mint a restaurátori kémiát, és a textilrestaurálás tudományos alapjait oktató tanár világszerte ismertté vált, számos országba hívták előadást tartani. A római székhelyű ICCROM “A Restaurálás Tudományos Alapjai” c. tanfolyamán 1987-től, az angliai Textile Conservation Centre-ben 1988 óta tanított rendszeresen., de Chilében, Finnországban, Izraelben, Afrika több országában és sok más helyen is szeretettel emlékeznek rá tanítványai.

Nagyon sikeresek voltak a textilrestaurátorok számára szervezett hazai és nemzetközi szakrestaurátori tanfolyamai is, melyeken több mint száz hallgató vett részt.

Az oktatás mellett kutatómunkát is végzett, többek között a történeti textíliák színezékeinek, illetve tisztítási lehetőségeinek vizsgálata terén. Ezek között egyik kiemelkedő feladata volt a magyar koronázási palást egykori színezőanyagainak azonosítása.

Hatalmas területeket átfogó szakirodalmi ismereteit és tapasztalatait beépítette az oktatási anyagba, számtalan szakkönyvet, tankönyvet, cikket, ismertetést írt, előadásokat tartott. Munkássága világszerte nagy elismerést váltott ki. Társszerzője volt a “Chemical Principles of Textile Conservation” (A textilrestaurálás tudományos alapjai) című könyvnek, amely eddig kétszer jelent meg Londonban, hatalmas sikerrel. Ez a kötet egyedülálló abban, hogy áthidalja a távolságot a hagyományos kémiai könyvek és a textilrestaurálással foglalkozó kiadványok között.

Társadalmi és szakmai szervezetekben is aktívan dolgozott. Részt vett a Magyar Kémikusok Egyesülete Műtárgyvédelmi Szakosztályának megindításában. A Pulszky Társaság alakulásától kezdve tagja volt a vezetőségnek.

A nemzetközi kapcsolatok ápolásában is rendkívül tevékeny volt. Ezt a fajta munkát a Veszprémi Nemzetközi Restaurátor Szemináriumok szervezésével kezdte el. Az ICOM Konzerválási Bizottsága Textil Munkacsoportjának koordinátora volt 1990 és 1996 között. Az 1993-as évtől az ICCROM Tanácsának tagja volt, 1999 óta az ICOM Konzerválási Bizottsága alelnöke. Elévülhetetlen érdeme, hogy mindig nagy súlyt fektetett a magyar restaurátorok munkájának és a hazai restaurátorképzés eredményeinek nemzetközi megismertetésére.

Mások pályájának egyengetésében is rendkívül segítőkész volt, számos magyar kolléga neki köszönheti, hogy részt vehetett külföldi tanfolyamokon, megismerkedhetett más országok múzeumainak restaurátor műhelyeivel, az ott alkalmazott eljárásokkal.

A Magyar Nemzeti Múzeum főtanácsosa, a Magyar Képzőművészeti Egyetem docense, a Tárgyrestaurátor-képzés vezetője életének 53-ik évében távozott közülünk. Kollégái és hallgatói előtt azonban továbbra is példaként áll rendkívüli szorgalma, munkabírása, igényessége és soha nem szűnő, lelkes tenni akarása.