A Névadók - Pulszky Ferenc és Pulszky Károly
Apa és Fia. A magyarországi múzeumszervezés és műgyűjtés nagy alakjai. Közgyűjtemények alapítói, a szakági muzeológia megteremtői. A magyar művelődés egyetemes munkásai. Kultúra-pártolók és kultúra-terjesztők. A Magyar Múzeumi Egyesület névadói.
A kuruc időkben Lengyelországból Észak-Magyarországra költözött Pulszky-család Mária Teréziától nyerte el nemesi címét. Az eperjesi főtérre néző szülői házban szívta magába az 1814. szeptember 17-én született Ferenc a műveltség első cseppjeit. Régiségek iránti vonzalmát anyai nagybátyja, Fejérvári Gábor felvilágosult szellemisége és szenvedélyes gyűjtőtevékenysége alapozta meg. Az éles eszű ifjút kitüntette azzal, hogy kísérője lehetett külföldi utazásain. 17 évesen már a nemesifjak számára kívánatos európai grand tour élvezője volt. Társadalmi állásának megfelelő elvárásoknak a jogi tanulmányok sikeres elvégzésével tett eleget. A politika iránt egyre aktívabban érdeklődő Pulszky közéleti megmérettetése aljegyzőként kezdődött Sárosban.
A liberális eszmevilággal rokonszenvező fiatal jurátus hamar a politika sűrűjében találta magát. Az 1839-1840. évi országgyűlésen már megyéje követe volt; a szellemi és politikai élet meghatározó személyiségeivel került
közelebbi-távolabbi barátságba. Az első független magyar kormányban vezető pozíciót bíztak rá. A király személye körüli miniszter, Esterházy Pál herceg helyetteseként próbálta a diplomácia eszközeivel Bécs magyar ügy iránti jóindulatát megnyerni. Pestre visszatérve a Honvédelmi Bizottmány munkájában segédkezett; ő eszközölte ki Bem tábornok kihallgatását Kossuthnál, amelynek következtében a lengyel hős az erdélyi hadak ura lett. 1849 januárjában az osztrák kormány több körözött magyar rebellissel együtt a 35 éves Pulszkyt is elfogásra ítélte. Fejére, bevallása szerint méltánytalanul kevés, mindössze1000 forint jutalmat tűztek ki.
Közel ötezer társával együtt az emigrációt választotta. Végigkísérte Kossuthot angliai diadalútján, szárnysegédjének, politikai tanácsadójának, legjobb barátjának bizonyult. Londonban megalapította a Magyar Politikai Száműzöttek Egyesületét. Az 1859-ben létrejött Magyar Nemzeti Igazgatóság tagjaként erőteljes Ausztria ellenes kampányba kezdett. Tárgyalt Cavourral, Garibaldival. A nemzetközi politika változását helyesen felismerve, a magyar érdekek támogatásának hanyatlását tisztán látva, fokozatosan visszavonult az emigráció ügyeitől. Báró Eötvös József közbenjárására amnesztiát nyert és politikusi pályáját a Deák-párt tagjaként folytatta tovább.
A politikai tevékenységét azonban hamar elnyomta a közművelődés felemelése iránt érzett elhivatottsága. 1869 elejétől negyedszázadon át viselte a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatói posztját. Tudományos osztályok megteremtésével, szakkönyvtári fejlesztéssel (érkezésekor a régészeti könyvtár 200 kötetet számlált, távozásakor tízezret) és a szakgyűjtemények körvonalainak lerakásával a nemzeti művelődés alapintézményévé fejlesztette a múzeumot. A nemzetközi kapcsolatok jelentőségének tudatában utazási alapot teremtett a múzeumi kutatók külföldi tanulmányútjainak finanszírozására. 1870-től a magyarországi múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőjeként fejtette ki fáradhatatlan múzeumszervező munkáját. Az eredmény az Iparművészeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum, a Néprajzi Múzeum, a Természettudományi Múzeum és számos vidéki múzeum létrejötte volt. A műtárgy-gyarapítások érdekében folytatott manőverei nevezetes anekdotaként terjengtek a pesti közéletben. Lobkowitz herceg ásványgyűjteményének megvételével Európa második legrangosabb kőzetgyűjteményét szerezte meg a Nemzeti Múzeumnak. Az Esterházy-képtár megvásárlásával a Szépművészeti Múzeum elődjének, a Régi Képtár-nak az alapját rakta le. Szervező munkássága közben rendszeresen publikált az Archeológiai Értesítő-ben a legújabb őskori, kelta, római és népvándorláskori leletekről. A Magyarország archeológiája címet viselő régészeti monográfiájának megjelenését már nem érhette meg. 1897. szeptember 9-én, munka közben, a Nemzeti Múzeumban érte a halál.
Munkájának folytatására fia, Károly lett volna hivatott, ám ő csak két évvel élte túl édesapját. A londoni emigráció alatt, 1853-ban született fiú Lipcsében tanult bölcsészetet. Alig húsz évesen, az iparművészeti tárgyak megvásárlására megszavazott 50 ezer forinttal, egy több tagú bizottság résztvevőjeként indult el Bécsbe, az 1873-as világkiállítás műipari remekeinek megszerzése céljából. A kollekcióval az Iparművészeti Múzeum alapját teremtették meg, amelyről az első "Kalauz"-t - gyűjteményi katalógust -maga Pulszky Károly szerkesztette. A második kalauzt 1877-ben írta meg a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből átadott darabokról. 1881-ben az Országos Képtár igazgatójává nevezték ki. Odaadó tevékenységének köszönhetően a Képtár európai hírű képzőművészeti gyűjteménnyé fejlődött.
B Varga Judit
Névadóinkról 
A PULSZKY TÁRSASÁG