„Az önkéntesség egy közösségkovácsoló erő.”

Interjú Dr. Bereczki Ibolyával és Dr. Tóth Arnolddal a Pulszky-önkéntesség lehetőségeiről, hosszútávú céljairól

 

2021 februárjában megújult a Pulszky Társaság önkéntes programja, amelynek keretében egy három részes interjúsorozat készítésébe fogtunk a Pulszky-önkéntességről. Az interjúsorozat első részében Deme Péter, a Pulszky Társaság tiszteletbeli elnöke és Mészáros Balázs, a Pulszky Társaság választmányi tagja mesélt a Pulszky önkéntesség kezdeteiről. 

A sorozat második részében Dr. Bereczki Ibolya, a Pulszky Társaság elnöke és Dr. Tóth Arnold, a Pulszky Társaság ügyvezető elnöke válaszolt Vigh Dóra önkéntes kérdéseire a Pulszky Társaság önkéntes programjának lehetőségei, tervei és hosszútávú céljai kapcsán. 

 Egy szakmai szervezet, ha saját magát pozícionálja, elsőként definiálja tevékenységeit, s felméri, melyekben szeretne megújulást. Ahhoz, hogy a Társaság a mai igényekhez mérten, mai nyelven szólni tudjon az érdeklődőkhöz, sok ember munkájára van szükség, a saját források nem elegendőek, mondja Dr. Bereczki Ibolya. Az önkéntesek jelenléte egy üzenetet közvetít a szervezetről, arról, ahogyan működik, és egyben az önkéntesek maguk is közvetítik saját tudásukkal, kreativitásukkal az adott szervezet értékeit.

Dr. Tóth Arnold szerint egyfajta tudatosságot tükröz minden szervezet életében, ha önkéntesekkel dolgoznak. A munkának ez a fajta megosztása feltételezi a szervezettséget, átgondoltságot, és azt, hogyan lehet kinyitni bizonyos célok mentén egy szervezet működését a társadalom felé, segítve annak társadalmi beágyazottságát. Az önkéntességben nagy erő rejlik, az önkéntesek elkötelezettsége jelent igazi hozzáadott értéket egy szervezet működésében. Fontos azonban, hogy ne váljon professzionálissá, ne váltsa ki a fizetett alkalmazottak munkáját az önkéntesek feladatrendszere. 

„Az önkéntesség egy közösségkovácsoló erő.” (Dr. Bereczki Ibolya)

Jelenleg sokkal több tudatosság van a Társaság részéről, mint amikor először önkénteseket toboroztak. A 2020 év végén meghirdetett önkéntes program idején tudatosan tervezték meg, hogy milyen típusú feladatokat szánjanak az önkéntes jelölteknek. Összeért a kereset és a kínálat, megvizsgálták, hogy a feladatok közül mi az, ami illik az önkéntesek érdeklődési köréhez, halljuk Ibolyától. 

Bővült a feladatok és egyben a Társaság tevékenységi köre, főként a kommunikáció terén, emeli ki Arnold. Nagy segítség az a generáció, aki, mint digitális bennszülött, nőtt fel, jól ismeri a közösségi médiát és a hasonló platformokat, ahol ma el lehet érni a közvéleményt, a közönséget. Ez egy fontos fejlődési útvonal a Pulszky-önkéntesség kezdeteihez képest, amikor inkább az adminisztratív feladatok, a napi működés voltak fókuszban. Ezután a nyitás után vált lehetővé, hogy létszámában és feladataiban is ki tudott bővülni a program. Példákként az Magyar Múzeumi Arcképcsarnok című lexikon szerkesztési feladatai, a nemzetközi kapcsolattartás, a fordítási és kommunikációs feladatok, Az Év Múzeuma és Az Év Kiállítása díjakhoz kötődő szervezési feladatok hangzottak el, amelyek mind a 2021-es Pulszky önkéntes csapat új, kreatív feladatai közé tartoznak.

”Olyan személyes ismeretségre tesznek szert önkénteseink, mint amikor valaki bekerül egy múzeumba dolgozni.” (Dr. Tóth Arnold)

Az önkéntesek a fentebb sorolt feladatok során megismernek múzeumokat, telefonos vagy személyes kapcsolatba lépnek múzeumi kollégákkal. Ezek a lehetőségek máskor akkor nyílnak meg, amikor bekerül valaki egy múzeumba dolgozni. Ez a kapcsolati háló, amelyet az önkéntesség ideje alatt építenek az önkéntesek, nagy előnyt tud adni mindazoknak, akik a szakmában szeretnének elhelyezkedni. Arnold reméli, hogy a jövőben jó ajánlólevél lesz egy álláshirdetésre való pályázáskor, hogy valaki a Pulszky Társaságban önkénteskedett. A múzeumi világban elég nagy a szerepe a személyes tudásátadásnak, az egyetem csak részben tudja felkészíteni a fiatalokat, akiknek sokat kell tanulni az előttük járó generációtól. 

Ibolya kiemeli, hogy elsősorban kétféle motivációval érkeztek hozzájuk a legutóbbi toborzás során az önkéntesek. Többen azt fogalmazták meg, hogy ez számukra egyfajta belépő a múzeumi világba, illetve voltak olyanok, akik a meglévő tudásukat kívánták a Társaságnak önzetlenül felajánlani. Arnold arra számított, hogy az egyetemisták lesznek a döntő többségben, ezért kellemes meglepetés volt számára, hogy tapasztaltabb kollégák is jelentkeztek azért, hogy megmaradjon a múzeumi kötődésük vagy azért, mert van egy nagyon erős érdeklődésük a művészetek, múzeumok iránt. 

„Nem elég jónak lenni, jónak is kell látszani.” (Dr. Bereczki Ibolya)

A tavalyi évben az arculat frissülése volt az egyik újítás. Az önkéntesek között kialakult egy csoport, akiknek az érdeklődése a kreatív tevékenység felé hajlott. Ez azt a hozadékot jelentette a Társaságnak, mondja Ibolya, hogy ez a csapat kitalált olyan dolgokat, amelyekre ők korábban nem fektettek hangsúlyt (pl.: a Múzeumi Távlatok webinárium sorozatnak is legyen az arculathoz igazodó egységes vizuális megjelenése).

Arnold a hírlevél megújulását emelte ki. Ez korábban egyszemélyes feladat volt, most több rovat is indult, csapatmunkává vált. Az önkéntesek világítottak rá arra, hogy a hírlevél milyen fontos kommunikációs csatorna, mennyire sokfelől érkezhetnek információk és mennyire szerteágazó feladat ez egy szervezetnek. A nemzetközi kapcsolatok is egy jó példa, hiszen az önkéntesek csatlakozásával felélénkült a kapcsolat a NEMO-val (Nemzetközi  Európai Múzeum Szövetség – Network of European Museum Organisations). Korábban esetleges volt, hogy mi az a NEMO hírei közül, ami eljut a magyar közönséghez. Most megsokszorozódott az információátadási munka és viszont is, mert áprilisban újra magyar tartalom is került a NEMO európai hírlevelébe a Múzeumandragógiai Konferencia nemzetközi szekciójáról. A kapcsolat újra felpezsdült, mert van alkotó energia, kreativitás és tettrekészség a csapatban. 

„Erős és lendületes társaságot ismertünk meg az önkéntes csapatunk személyében.” (Dr. Tóth Arnold)

Mindketten nagyon vágynak már a személyes találkozásra. Már a kezdetekkor fontos volt, hogy a Pulszky Társaság ne csak kérjen az önkéntesektől, hanem nyújtson is valamit. Ez is bővült az évek során a személyes találkozókkal. Ezen kívül a választmány döntést hozott, hogy az önkéntesek tagdíj fizetése nélkül lehessenek Pulszky-tagok. Ibolyáék úgy érzik, hogy az önkénteseik a kollégáikká váltak. A régi önkéntesekre gondolva Arnold úgy látja, hogy a Társaságban megtalálták a számításaikat, társaságukat, a szabad kapacitásaik kreatív kiélésének a módját. Bízik benne, hogy kapnak annyi pozitív megerősítő visszajelzést a tagságtól, a vezetőségtől, hogy van értelme és érdemes ezt a munkát végezniük és maradnak hosszú távon a csapatban.

Az önkéntesekkel való kapcsolat mindkettejük szerint remek, viszont egyben kicsit furcsa is az elmúlt egy évben, hiszen az utolsó két önkéntes találkozó az online térben tudott csak megvalósulni. Különös, hogy sokakkal napi, heti kapcsolatban vannak és azon túl, hogy párszor látták egymást a képernyőn és hallották a hangjukat, csak e-mailen kommunikálnak. Nagyon várják, hogy ez megváltozzon, tudjanak személyesen is találkozni.

„Jó volna, ha az önkéntes tevékenység a vezetőségi ciklusokon, új elnökségeken átívelő módon állandóságot tudna képviselni a hosszútávú jövőben.” (Dr. Tóth Arnold)

Jelenlegi célként Arnold a feladatokban való elmélyülést látja, mintsem a létszámbeli bővülést. A Társaság életében szeretnék, ha megmaradna és erősödne az önkéntesség. 

Ibolya is megerősíti, hogy a vezetőség ciklikus változásán túl az önkéntesség egy garancia arra, hogy a Társaság napi működése és kreatív tevékenysége, az új irányok alkalmazása tudjon működni. 

Arnold meglátása és egy éves ügyvezető elnöki tapasztalata szerint mintha egyfajta válaszút felé közeledne a Társaság. Míg abban az időben, amikor három fizetett alkalmazottal működött, nem merült fel az önkéntesség gondolata. Most egy fél fizetett alkalmazott mellett az önkéntesekre nagyobb feladat hárul. Arnold azt vizionálja, hogy az önkéntes program bővülése mellett a professzionalizálódás is erősödni fog. A külföldi példák is azt mutatják, hogy több főállású munkatárssal működik egy-egy szervezet. Kérdés, hogy vajon a Pulszky Társaság is ebbe az irányba fog-e vajon elindulni. Ez nem csak a Társaság tagjainak és vezetőségének döntésén fog múlni, hanem az egész szakmát körülvevő működési, jogszabályi környezeten, a múzeumi világ társadalmi beágyazottságán.  Az új épülő Néprajzi Múzeumban helyet fog kapni a Pulszky Társaság új irodája. Az oda való beköltözéssel, lehet, hogy egy ilyen típusú minőségi ugrás is bekövetkezik majd. Ha ez így lesz, akkor az önkéntességnek stratégiai szerepe lesz a Társaság életében.