„Az önkéntesség felhajtóerőt adott.”

Interjú Deme Péterrel és Mészáros Balázzsal a Pulszky-önkéntesség kezdeteiről

 

2021 februárjában megújult a Pulszky Társaság önkéntes programja, amelynek keretében egy három részes interjúsorozat készítésébe fogtunk a Pulszky-önkéntességről. Az interjúsorozat első részében Deme Péter, a Pulszky Társaság tiszteletbeli elnöke és Mészáros Balázs, a Pulszky Társaság választmányi tagja Vigh Dóra jelenlegi önkéntesünkkel beszélgetett arról, hogyan alakult ki az önkéntes program, milyen elvárásokat támasztottak az első önkéntes jelentkezők felé, milyen motivációval érkeztek a jelentkezők, mivel gazdagodtak az önkéntesek a Társaságban végzett munkájuk során, és az alapítók elmesélték azt is, mi minden valósult meg az önkéntesek segítségével a  Pulszky Társaságban. 

Az Pulszky-önkéntesség jelenségéről, a program kezdeti céljairól és mindennapjairól hanganyag és szöveges kivonat formájában adunk hírt.

„Én az egész Pulszky tevékenységet önkéntes tevékenységnek tekintettem.” (Deme Péter)

„A 90-es éves évek elején három fizetett alkalmazottja volt a Pulszky Társaságnak” – mondja Deme Péter, és hozzáteszi, akkor elég komoly támogatást kapott az Egyesület a Minisztériumtól. A következő két évtizedben sok változás történt, egyre kevésbé kaptak támogatást a szakmai civil szervezetek, és elfogytak a fizetett alkalmazottak. 2011-ben, amikor Deme Pétert a Pulszky Társaság elnökének választották, a Társaságban egy önkéntes dolgozott, aki vezette a tagnyilvántartást, intézte a tagdíjakkal kapcsolatos ügyeket, gyakorlatilag az irodai tevékenység jelentős részét. A tagok száma azonban egyre emelkedett, amely amellett, hogy az egyesület növekvő sikerét jelentette, egyre nagyobb adminisztrációs terhet jelentett a Társaság mindennapi életében, így 2015-ben Mészáros Balázs fizetett alkalmazottként elvállalta az iroda vezetését.

„Már a kezdeti időkben érzékelni lehetett, hogy az adminisztratív feladatok nagyon kiterjedtek, és ezek mellett még foglalkozni kellett a szakmai programok szervezésével, a honlap adminisztrációjával is“ – kezdte Mészáros Balázs. Az irodavezetői terhek ekkor ugyan lekerültek Deme Péter elnök vállról, de voltak az egyéb feladatok, közösségszervezési munkák, amelyeket egyre növekvő feladatmennyiség is kísért. 

Fontos változás volt például a hírlevél megújítása, rendszeressé tétele, amely már rendszeres elfoglaltságot jelentett az összeállítók számára. A folyamatosan szervezett konferenciák kapcsán is felvetődött, hogy két ember már nem elegendő a feladatra, így szükségessé vált a plusz munkaerő bevonása . A múzeumok életében az önkéntesség, mint jelenség már elterjedt volt ekkor, mondja Balázs. A múzeumi munkának mindig is része volt az önkéntesség, hiszen például volt kollégák gyakran visszajártak korábbi munkahelyeikre (nyugdíjasként),  és tulajdonképpen önkéntesként vettek részt a munkában. Most már több, mint egy évtizede azonban a múzeumok elkezdték tudatosabban szervezni az önkéntes tevékenységeket. Nevet kapott egy olyan jelenség, ami végig kísérte a múzeumok történetét. Mészáros Balázs is ezeket a folyamatokat figyelte, ezért vetette fel az elnökségnek, hogy vessék bele magukat.

Deme Péter félelme az volt, hogy az önkéntesség túl van szabályozva, illetve maga nehezen kért bármit is, inkább egyedül csinálta. Balázs aktivizálódásával azonban kiderült, hogy ez „kisipari módszer”, így nem megy, ezért Péter megkérte Balázst, hogy ”intézze el”. Elkezdtek tudatosan toborozni, hiszen, ahogy Balázs mondja, nyilvánossá kell tenni ezeket a pályázatokat, mert nem biztos, hogy mindenki része az ő információs hálójának, fontos, hogy el tudjon érni olyan embereket a hír, akik érdeklődnek. Készült egy kiírás, ahol pontosan meg volt határozva, hogy mire keresnek önkénteseket.  

 „Ettől vált programszerűvé, hogy mi pontosan tudjuk, hogy mit ajánlunk, mint Egyesület.” (Mészáros Balázs)

Először két területen kerestek önkénteseket: a rendezvényszervezési és a kommunikációs feladatokra. A felhívást felvételi elbeszélgetés követte, a jelentkezőkkel ketten beszéltek.

A legnagyobb kihívás az volt, hogy volt olyan friss önkéntes, aki már a kezdeti időkben lekopott, nem volt eléggé erős az elkötelezettsége.

Az önkéntesek motivációja jellemzően a szakmai érdeklődés volt. A többségük kötődött a múzeumokhoz, pl. történeti muzeológia képzésen vettek részt az ELTE-n. Kapcsolatokat, tapasztalatokat szerettek volna szerezni, be akarták dolgozni magukat a szakmába. Az is jellemző volt, hogy általában fiatalabbak jelentkeztek, akik ezzel egyfajta gyakorlatot is szereztek, egy múzeuminál általánosabb tapasztalatra tehettek szert, mondja Péter, amivel többfelé lehetett később mozogni, többféleképpen lehetett hasznosítani. 

A Pulszky Társaság első önkéntes csapata egy kis közösség lett. Rendszeresen összejártak, fontos volt, hogy ne csak dolgozzanak együtt, hanem ki is kapcsolódjanak. Egy ilyen összejövetel során született meg az az ötlet is, hogy létrejöjjön a Társaság Instagram profilja. A feladatok nagyrészét távmunkában, online lehetett végezni. Balázs elmondása szerint ez a fiataloknak tetszett, bárhol csinálhatták, ha volt idejük. 

Deme Péter elnöksége idején sok nagy változásról számol be a Társaság életében. Amikor Balázs belépett és az irodai munkák rendeződtek, majd jöttek az önkéntesek és megteremtődtek az informatikai alapok. Azonban a legnagyobb változás Péter szerint a koronavírus, mely olyanba kényszerítette bele a szervezetet, ami anélkül biztos, hogy nem következett volna be, pl. online konferenciák, online megbeszélések, otthoni munkavégzés hatékonysága. 

„Az önkéntesség felhajtóerőt adott.” (Mészáros Balázs)

A Társaság az online lehetőségeket egyre jobban kihasználta, és ebben az önkéntesség valamiféle felhajtóerőt adott. A Facebook egy remek felület a figyelem felkeltésére, azonban szükség volt egy emberre, aki ezen a területen otthonosan mozog, és szívesen csinálja. Összességében erősebb lett a közösségi platformokon a jelenlét, fejlődött a honlap, flottul ment a tagdíjfizetés és a tagnyilvántartás. Egyfajta digitalizáció játszódott le az Egyesületben, melynek előnyeit azért is élvezték, mert költséghatékony volt, nem kellett mindent papírra átvinni. 

A Társaság igyekezett valamiféle ellenszolgáltatást is nyújtani az önkénteseknek: a közös találkozók mellett szakmai támogatást is kaptak, e-egy érdekes állásajánlat esetén próbálták az önkénteseiket segíteni. Szakmai konferenciák és rendezvények szervezésén kívül az önkéntesek részt vehettek magukon a programokon is, és tagdíjat sem kellett fizetniük. 

Mind Péter, mind Balázs kiemelte, hogy már kezdetektől fogva szerettek az önkéntesekkel dolgozni, jó érzés volt az együttműködés olyan fiatalokkal, akik a pályájuk elején vannak.